Amikor kertészkedésbe fogunk, előbb vagy utóbb a komposztálás lehetőség is felmerül bennünk, amikor pedig növényeink száma gyarapodni kezd, biztosan eljutunk az alkalmazásáig is és a saját komposztáló beszerzésén kezdünk gondolkodni. De mit is jelent az, hogy komposztálás?
A komposztálás egy természetes biológiai folyamat, melynek során a szervesanyagokból humuszszerű anyag keletkezik, mely megjelenésében sötétbarna színű és morzsalékos, földhöz hasonló közeg.
Cégünk a komposztálókat alapdíjon, túlméretes felár nélkül szállítja házhoz az ország egész területén!
A komposztálódás hosszú folyamat, mely néhány szabály betartásával egyáltalán nem bonyolult. A komposztáláshoz levegőre, pontosabban oxigénre van szükség, így ezt egy aerob folyamat, melyet nevezhetünk akár korhadásnak, természetes bomlásnak is.
Oxigénre egyaránt szüksége van a talajlakó állatoknak és a baktériumoknak, oxigén nélkül folyamat nem zajlik le. Miért fontos a levegő és az oxigén jelenléte? A felhalmozott zöldhulladék csak rothadásnak indulna, így kevésbé lesz hasznos a kertben, ellentétben a szaga messziről érezhető lesz.
A komposztáló számára az ideális hely egy félárnyékos tűző naptól mentes sík vagy kifelé lejtő kertrész, ahol nem áll meg a víz a komposzt alatt. Az elhelyezés másik fontos szempontja a távolság. Vajon télen is kivisszük a konyhai hulladékot a kert végébe vagy sem? Amennyiben a válasz nem, akkor egy közelebbi helyre telepítsük a komposztálónkat.
Először mindig "barna anyagot" helyezzünk alulra, ami általában ág vagy apríték, ezáltal biztosítható a megfelelő vízelvezetést és a levegőzést is. Ezután színek szerint haladjunk. A nitrogénben gazdag zöld anyagok (levelek, zöldségek, virágok, tojáshéj) váltakozzanak a szénben gazdag „barna” anyagokkal, mint az ágnyesedékek, tojásos doboz, száraz levelek, szalma például. Vigyázat, a komposztba nem rakható nem növényevő állattól származó ürülék, ömlesztett háztartási szemét, műanyag holmi, vagy építési törmelék. A helyesen kezelt komposztládából már fél év múlva értékes, a dísznövények, zöldségek számára nélkülözhetetlen tápanyagot porciózhatunk ki.
A konyhában is sok komposztálható hulladék anyag akad, így ezeket érdemes egy külön edényben, vödörben gyűjteni, melyet rendszeresen kiürítünk a kerti komposztra. Amennyiben konyhai hulladékot öntünk a komposztra, mindig takarjuk száraz levéllel, ágakkal („barna réteggel”), így elkerülhető, hogy a komposzt túl sok nedvességet kössön meg és berothadjon. Ahogy egyre több réteg kerül a komposztra úgy fog egyre látványosabbá válni az alsóbb rétegek bomlása, így a halom zsugorodni kezd.
Ahhoz, hogy valóban komposzt képződjön kezelnünk kell a felhalmozott anyagokat. Minden új réteg elterítésénél forgassuk össze az előzőkkel, erre a legjobb egy vasvillát használni. Ne hagyjuk kiszáradni a halmot, tapintásra-ránézésre olyan nedvesnek kell lennie, mint egy kifacsart szivacsnak, bár ez a hasonlat nem a legszebb, jól leírja a komposzthalmunk ideális nedvességtartalmát. Forgassuk legalább heti egyszer a komposztot, ezzel megakadályozva azt, hogy berothadjon. A téli hónapok sokszor tétlenségre ítélik a kertbarátokat, ilyenkor az évek alatt összegyűlt, már földdé érett komposztunk átrostálását elvégezhetjük. Az átszitált finom szemcséjű, melegebb napokon finom illatú talajkeverék aztán kiválóan alkalmas mind a vetésre, mind a palántanevelésre. Ha a fenti lépéseket betartjuk, akkor fél- egy éven belül, attól függően milyen mennyiségű anyagot halmoztunk fel és az mennyi idő alatt bomlik le. Bár először bonyolultnak tűnik a komposztálás, mi csak megteremtjük a természetes folyamat számára ideális körülményeket, melynek végén növényeink sok tápanyaghoz jutnak, kertünk talaja pedig felfrissül.
